2012. március 11., vasárnap

Miért a síró gyereket szeretik jobban?


A magyar politika, véleményformáló értelmiség nagyobb része úgy van a gyerekkel, mint az anekdótabéli író, aki egy riportban a szereti Ön a gyerekeket? buta kérdésre szellemesen azt válaszolta, 
 - Igen, nagyon szeretem a gyerekeket, különösen a síró gyerekeket.
 - Miért épp a siró gyerekeket? 
 - Mert azokat hamar kiviszik a szobából
A hivatalosan megjelent információk ellenére nem indul az m2 gyerekcsatorna ezen a tavaszon sem. Az ITT ígértekkel ellentétben hiába keressük a műsorban az új gyereksávot, a szombati csudaszombatot, vagy valami aktuális, kulturális értékeket felvonultató, kisgyerekeknek szóló szórakoztató adást, vagy az esti mese sávot. Amit biztosra ígérnek az a p@dcasting, ahol középiskolás korú műsorvezetőket válogatnak megsztár módra, több adáson át egy műsorhoz, ami talán majd ősszel elindul,...
Néhány meggondolásra okot adó dokumentumot szedtem össze azoknak, akiket érdekel a téma:
mert egy új világ, új gyerekei vannak magukra hagyva
akik már nem is néznek tévét - minek is?

Érdemes belekukkantani ebbe az elemzésbe a tinimagazinok "tartalmáról" - ez van, s nem az a baj, hogy ez van, hanem hogy nincs másik!!!

Mindenekelőtt itt van 1995 - ből a Gyerektelevíziózás Chartája, amit Magyarország is ratifikált.
_______________________________________________________

A GYEREKTELEVÍZIÓZÁS CHARTÁJA

1. A gyerekeknek színvonalas, őket nem kihasználó, kifejezetten nekik szóló műsorokat kell készíteni. Ezeknek a programoknak a legteljesebb mértékben elő kell segíteniük a gyerekek testi, lelki, szellemi fejlődését és a társadalomba való beilleszkedését.

2. A gyerekek láthassák, hallhassák, fejezhessék ki magukat, kultúrájukat, nyelvüket, élményeiket a gyerekműsorokban a televízió segítségével. Ez megerősíti éntudatukat, földrajzi, közösségi, nemzeti hovatartozásukat.

3. A műsorok azonban ne csak az adott ország gyermekeinek kulturális hátterét mutassák be, legyenek érzékenyek, nyitottak más kultúrák iránt is.

4. A gyerekműsorok műfaj és tartalom tekintetében rendkívül változatosak lehetnek, egyetlen dolgot kell mindenképpen elkerülniük: az indokolatlanul ábrázolt erőszakos és szexjeleneteket.

5. A műsorokat rendszeresen és megbízhatóan azonos időben kell sugározni úgy, hogy a gyerekek valóban láthassák azokat.

6. Mindent meg kell tenni a pénzügyi források előteremtésére, hogy a műsorok a lehető legmagasabb színvonalon készülhessenek el.

7. Az állami, a pénzügyi intézmények, a műsorgyártók és a televíziók ismerjék el a hazai gyermekműsor-gyártás fontosságát. Tegyenek lépéseket védelmére és támogatására.

Melbourne, 1995. március

___________________________________________________

az eredeti angol szöveg, ha valaki úgy szereti
THE CHILDREN’S TELEVISION CHARTER

1.
 Children should have programs of high quality which are made specifically for them, and which do not exploit them. These programs, in addition to entertaining, should allow children to develop physically, mentally, and socially to their fullest potential.

2. Children should hear, see and express themselves, their culture, their language, and their life experiences, through television programs which affirm their sense of self, community and place.

3. Children's programs should promote an awareness and appreciation of other cultures in parallel with the child’s own cultural background.

4. Children's programs should be wide-ranging in genre and content, but should not include gratuitous scenes of violence and sex.

5. Children's programs should be aired in regular slots at times when children are available to view, and/or distributed via other widely accessible media or technologies.

6. Sufficient funds must be made available to make these programs to the highest possible standards.

7. Governments, production, distribution and funding organisations should recognise both the importance and vulnerability of indigenous children's television, and take steps to support and protect it, promoting children's programs in minority languages and/or dialects.
_______________________________

A Kaposvári Egyetem felmérése a 2011 -es állapotokról. /a linkről letölthető a teljes felmérés/
sötét a kép, de jobb ha körülnézünk és gondolkodunk róla. 

Az érzelmi nevelés látlelete a 8-15 éves korosztály köréből -
Dr. Tóth Istvánné tanulmánya:
"... Két évtizede még az iskolai és családi nevelés dominált minden területen, így az érzelmi nevelésben is. Második helyen a kortárs csoportok szerepe érvényesült, minden egyéb, így a média is csak ezután következett. Mára a folyamat megfordult. Minden felmérési adatunk azt mutatja, hogy a média, elsősorban a televízió és az internet mindent ural. 
....Az agresszió háttere összetett. Az utcán, a TV-ben is ez van – fogalmazták meg. Anyám (apám) is ilyen, ha „elkapja az ideg”, nem ismer se Istent, se embert – ez is magyarázat. Aki nem vág vissza, azt szívatják – ez is érv. A legfőbb érv: „én nem leszek lúzer, aki közmunkát végez, amikor az éjszakai élettel, védelmi pénzek szedésével, kamatos pénzek behajtásával súlyos pénzeket lehet kaszálni”! Ez a sok mindent eláruló összegző mondat a 13-15 évesek 18-%-ának véleményét tükrözi. Gyakori megállapítás, hogy csak egy kis tőke kell, azt kell „kihelyezni”, aztán „dől a lé”.
A kortárs csoportok véleménye döntő fontosságú, de a háttérben ott van a kissé idősebb korosztályi minta; család, szűkebb-tágabb környezet, TV-ben látottak. Hiába próbálja az iskola a tisztességet, becsületességet tartalmazó értékeket közvetíteni, ha a gyerek, a kamasz azt látja, hogy a szülei keményen dolgoznak, de nem tudnak egyről a kettőre jutni. Ugyanakkor azt is látják, hogy a baráti, ismeretségi körben, a kortárs apja szlovák vagy német rendszámú autóval, sűrűn cserélgeti őket, külföldi piros ideiglenes rendszámmal jár féléveken át, éjszakánként érkezik „áru” hozzájuk – jól élnek, bár munkahelyük nincs. Az érintett populáció zöme a saját szüleit hibáztatja: élhetetlenek, lúzerek. ..." 
A Kaposvári Egyetem felmérése a 2011 -es állapotokról. /a linkről letölthető a teljes felmérés/
_________________________________________________

"... Az iskolában használni kellene a kultúrának megfelelő eszközöket. Azért, mert a tanító néni nem tudja az internetet használni, attól még a gyerekek tudják. Sokféleképp lehet használni az új eszközöket, új gondolkodást. Ma nemigen olvasnak el a gyerekek Jókai-tájleírásokat. De ha azt mondjuk nekik, hogy „filmrendezőként” keressenek az adott jelenetnek megfelelő hátteret, azt fényképezzék le mobillal, majd a fotókat megbeszélik, összehasonlítják, akkor észrevétlen máris bevontuk őket az irodalmi világba.
Egy tanárnő SMS-ekben dolgoztatta fel a Rómeó és Júliát. Azaz korlátozott kódra fordították le a kidolgozott kódot. Kiderült, hogy nagyon mély érzelmeket tudtak kifejezni az SMS-ekkel. És mindehhez el kellett olvasni Shakespeare-t, meg kellett érteni a szöveget, a jeleneteket. Fel lehet dolgozni egy-egy tananyagot a Facebookon. És még számos ilyen példát lehetne mondani, kitalálni. Arra azért vigyázni kell, hogy a virtuális világban virtuális képességek alakulnak. Szükség van arra is, hogy a valósághoz kötődjenek a gyerekek. Ebben sokat tanulhatunk az írásbeliség előtti kortól. Én három dologra szoktam felhívni a figyelmet, amire sokkal több időt kellene fordítani: a mozgás, a művészetek és stratégiai táblás játékok. .."

http://fn.hir24.hu/itthon/2012/02/17/elbutul-a-facebook-nemzedek/
___________________________________________________

még linkek:
http://www.facebook.com/18alatt

mi a baj ezzel?
1. a 3 - 12 éveseknek kellene műsort csinálni, mert nekik még érdemes
2. Érdekes castingolni / magyarul válogatni/ egy műsorhoz ami nincs

és különben is állandóan elégedetlen vagyok
és nincs bennem lojalitás

csak arra gondolok, hogy jó lenne, ha a szülők nagyszülők választhatnának, hogy milyen kultúrával ismertetik meg a gyerekeket, a gyerek választhatna, hogy mi tetszik neki jobban

mndig eszembe jut valami új mondat és nem tudom abbahagyni

akkor most néhány okos oldal:
http://meseutca.hu/
http://www.egyszervolt.hu/
http://www.drama.hu/

_____________________________________________