2013. január 22., kedd

Kérem, ne kopogjon!


Egy betegfelvételi irodába keveredtem, most mindegy, miért.
Ki volt írva, hogy NE KOPOGJON! MINDENKIT SZÓLÍTUNK!

Jó, leültem, már ott voltam háromnegyed hétkor.
Ketten ültünk ott koránérkezők.  Egy ötvenes, csinos, értelmiséginek látszó hölgy, a mitkeresekénitt sértett arckifejezésével, és én szintén a mitkeresekénitt  túlmozgásos kompenzációjával.
Másfél órát ültem ott, ami rémes, de kiderült számomra, hogy tényleg a kórház a legjobb helyszín a szappanoperákhoz. Hol találnák még adott idő alatt ennyiféle figurát, ennyi vélhető sorsot?
A zárt, rövid folyosóra nyílt két orvosi szoba, a betegfelvételi iroda és egy könyvtárnak nevezett hely, ahol reggeli szeánsz zajlik majd.
6:45
Sokáig csend volt, ketten voltunk
7:02
Akkor jött egy fiatalember kicsiny szőke szakállal és nagy öntudattal kicsapta az ajtót, úgy is hagyta, nem nézett ránk, berontott az egyik szobába.
A folyosó ajtajára nagy betűkkel ki volt írva, hogy KÉRJÜK AZ AJTÓT BECSUKNI – amikor a fiatal szőke szakáll nyitva hagyta kiderült, hogy az  éktelen huzat miatt kellene becsukni.
Sértett értelmiséginek látszó becsukta.
7:05
Érkezett egy kimondottan arabnak látszó fiatalember mosolygós, kedves, bájos akcentussal  köszön, túláradó szeretettel néz ránk, becsukja az ajtót!
Mi is kedvesen visszaköszönünk.
Hamar kiderül, hogy azért volt ilyen kedves, mert egy étterem reklámját osztotta ki, ahonnan Ő minden délben örömmel hoz ebédet 1200 ft a menü, igazán finom és megéri, amikor nyílt az ajtó, gyorsan eltűnt, mintha ott se lett volna. Egy civilruhás, orvosnak látszó érkezett, nem szólt, de látszott a szájhúzásából, hogy már többször kitiltották a mosolygós arabot a helyszínről. Ez a reakció elég volt, hogy a kedves arab cetlije a szemétben végezze.
7:06
Érkeztek négyen. Hangosan, vidáman, elszántan, mindjárt odamentek az ajtóhoz, ahova ki volt írva, hogy ne kopogj! mindenkit szólítunk! és bekopogtak, de semmi visszajelzés. Leültek az ajtó mellé. Két mintásra nyírt hajú fiatalember húsz körüliek, egy testes asszony ötven körül és egy gömbölyded fiatal szőke nő, aki mondván nagyon meleg van mindjárt strandtrikóra vetkőzött. És sipogott, hogy meleg van és kopogjanak be és meddig kell várni és ezt ő nem bírja. A két fiatalember felváltva vigasztalta, a termetes néha rászólt, hogy ne zubogj már Juli!
7:15
Akkor jött megvető arckifejezéssel egy kórházi köpenyes hölgy, kicsapta a huzatkeltő ajtót, úgy hagyta, és kulccsal kinyitotta az iroda feliratú szobát, közben nem nézett senkire, a felemelkedő kérdezniakarókat elhallgattatta azzal, ahogy rutinnal bevágta az ajtót.
7:20
Az iroda szobából, amiről azt hittük most nyitotta ki a megvetőarcú, kijött két másik hölgy, egyiküknél hatalmas bögrében valami reggeli ital, másikuk, egy barbie babára maszkírozott fiatalabb a kardigánján esett folttal volt elfoglalva.
A nagy bögrés mielőtt kiment az ajtón, amit persze nyitva hagytak – azt mondta félig hangosan, hogy két percre most elmegyek.
7:25
Érkezett egy csinos szőke hölgy a riadt tekintetű pasijával, aki akár a férje is lehetett, a nő nyugodtnak látszott, érdeklődött a kopogás módjáról, mi mafla értelmiséginek látszók mondtuk, hogy mindenkit hívnak  de a nő nem nyugodott, kezében voltak beutalóra emlékeztető papírok, bekopogott és lám csak kijött a megvető arcú hölgy és elvette a papírokat, a csinos szőke büszkén és lesajnálón nézett végig rajtunk.
7:30
Úgy látszik letelt a nagypoharas két perce, mert visszaérkezett, kivágta az ajtót, úgy hagyta, bement a szobába, de nem úszta meg, hogy a négyes ne kapja el, mind a négyen bementek utána, majd megnyugodva visszajöttek, leültek.
Ekkor már érkezett egy idős orvosnak látszó, civilben, és egy nagyon fiatal, majd egy hölgy szintén civilben, egy orvosi szobába bementek. A könyvtár feliratú ajtón is bement egy köpenyes hölgy kávéval, majd egy doktorbácsi kinézetű idősebb dossziékkal, nevettek bent, majd bezárták az ajtót.
7:35
Zerregni kezdett a hangosbemondó – tehát valóban létezik a szólítás, mint olyan. Mindannyian felvillanyozódtunk, közben érkezett egy szőke párducmintás hölgy tűsarkúban hisztérikus hozzáállással, ő nem mozdult az ajtó elől, de nem kopogott.
7:40
Amikor a megvető arcú kijött, azonnal beugrott a résen és eltűnt az Irodában, mi háborogtunk, ő jött utoljára, a négyek is felálltak, de akkor megszólalt a recsegő és a négyeket szólította egy női néven, bementek.
Még mindig nem tudtam, hogy ki a beteg, de mondjuk feltételezhetően a kis hölgy a strandtrikóban.
Hamar végeztek, elmentek hangos fecsegésük után riadt csend maradt.
7:50
Láss csodát, szólították az értelmiséginek látszó hölgyet. Nagy megkönnyebbüléssel ment el, elég nagy táskát hozott magával, nem egy napos ellátásra számíthat.
A párducmintás közben már elment.
7:55
A civilruhás, orvosnak látszók, igazolva a feltételezést, köpenyben jöttek ki a szobákból és  mindegyik kulccsal – amit ki hamar, ki alig talált meg – bementek a könyvtár feliratú helyiségbe.
Megindult az orvosjárás. Aki válogatni akar, itt aztán megkapja a választékot. Dögös harmincas, enervált, mégis vonzó negyvenes, sokat látott ötvenes, cinikus szőke, lelkes barna, fáradt kopasz, önelégült dús hajú, sovány, kövérkés, sportos, szemüveges, vagány, szerény, öntudatos és göthös, 12 orvosba sűrítve a teljes teríték. Mindegyikük egy külön regény. Az is, ahogy ránk se néztek. Bár igazságtalan vagyok, az idős, valószínűleg nyugdíj utáni korúak ránk néztek és köszöntek, a fiatalabbja vigyázott, hogy véletlenül se fordítsa erre a tekintetét, még a csinos szőke sem tudta magára vonni a figyelmet, pedig csodás domborulatait, ahogy megindult az orvos áramlás egyre láthatóbbá tette. De persze orvosoknak!
Közben az elsőnek érkezett szőke szakáll kifelé indult és közölte a vele szembe érkező plébojnak látszó mégmindigjóképű ötvenessel: Én nem vagyok itt, - Á akkor te egy káprázat vagy, - Igen, - Hát káprázatos, ahogy kihúzod magad, az biztos
Ezután bement a könyvtárba ő is. Férfiak mentek a könyvtárba, férfi orvosok, két nagyon fiatal hölgy volt csak köztük.
Megérkezett egy idősebb fehérruhás, nagy dosszié halmazzal – feltételezhetően a főorvos. Őt is beszippantotta a Könyvtár.
8:05
A könyvtárban elkezdődött az értekezlet
A váróba még érkezett egy középkorú barna, férfival, egy félénk tizenéves, alig idősebb barátnőjével, és egy testes markotányos. És megindult a szólítás is, ezek kifogytak mellőlem.
8:20
Ekkor már ideges voltam
8:30
Amikor végre szólították a csinos szőkét is, akkor bementem utána magamtól.
Kiderült, hogy nincs is rólam adat, nem is kéne ott lennem, de ha már itt vagyok, mondjam meg, minek is vagyok itt.
Nem voltam a rendszerbe belevezetve.
De ez nem zavarta az irodát, beleraktak. Hát ha én mondom. 
Ezután már minden simán ment. Mikor kijöttem pont vége lett az értekezletnek megtalált az orvos, aki ideküldött, és nem tett bele a rendszerbe, kinevetett, hogy komolyan vettem a kiírást, hogy ne kopogjak, ő sem vette komolyan, hogy le kell adnia a megrendelőt.
De a dolog elrendeződött, minden jó.

Kéne írni egy szituációs komédiát, ami egy kórházi betegfelvételi várójában játszódna, mindig reggel, amikor bejönnek az orvosok, néhány fura beteg várakozik, az alapot adná az iroda három nője. A Kórus. Az intrikusok. A kövér bögrés, a sértett negyvenes és a barbie baba.
Ja, tudom, hogy ilyen van már száz, de mégis jobb volt így látni, mint komolyan venni, hogy ott kell ülnöm