2014. augusztus 16., szombat

424


A SZIGET fesztivál zajongása kapcsán szó került a gőzmozdonyokról. Én említettem, mert a lakók háborogtak itt, pont a szigettel szemben a zaj miatt, de mondom engem nem zavar a szigeti dumdum, vagy tuctuc reggelig, ugyanis 14 éves koromig vasútállomáson éltem, és amikor egy 424 -es megérkezik, vizet vesz, salakot űrit, majd büszkén újra elindul, hát az annyi pöfékeléssel, zajjal, felhajtással jár, hogy elvileg nem lehetne aludni mellette, de mégis. És igen, ellentétben azzal, amit a velem vitatkozó alaptalanul állít, a vonatok éjjel is közlekednek. Tabon, ahol 9 éves koromtól laktunk, 324 -es járt. Kisebb, de legalább annyira zajongó, fontoskodó gőzmozdony. 23:30 - kor jelent meg az utolsó vonat, ott aludt nálunk, vagyis a tabi állomáson az ablakom alatt, előtte elvégezte az esti szervizét, vízleeresztés salakürítés, gőzkifújás, víz feltöltés, aztán nyugovóra. És reggel kelt fél ötkor felszuszogta magát.  De engem ritkán zavart, inkább már csak kamaszkoromban, amikor amúgy is naponta szerelmes az ember és nem alszik olyan jól, mint kisgyerekként.
Hogy ez felmerült megnéztem a Thomas a gőzmozdony siker sorozat néhány darabját, hogy a mai kisgyerek mit tud a gőzmozdonyokról. Hááát...
Nekem pl. maradandó élményem, amikor este utaztunk, és ugyan tilos volt, de lehúztuk az ablakot és a szikrák végig repültek a vonat mellett. Varázslatos látvány, már nem látjátok, mert már nem járnak gőzmozdonyok és mondjuk jobb is, mert nem lesz annyi apró luk a ruhátokon. Meg a szemetekbe se megy szikra, de azért ez ritkán fordult elő és a látvány lenyűgözött.
 A Thomas féléknek nincs szikrájuk, mert az ártalmas lenne, nem is zajonganak, csak görög tragédiákhoz mérhető maszk arcuk van, ez gonosz, ez duzzog, ez lelkes!
És milyen rondák! – szerintem. És milyen sikeresek, ki tudja miért?
Thomas és a bandája megér egy külön misét, még megnézek pár epizódot, ha már így rákattantam, :) megpróbálom megfejteni a titkot, vagy legalább alapos elemzés eredményeképp utálom a továbbiakban, nem csak úgy első látásra, mint most.
De a 424 még nem hagy nyugodni, felidéződött róla ez meg az.
Például, hogy annak idején, nem is tudom, hogy csinálták, a vonatok olyan pontosak voltak, hogy órát lehetett igazítani hozzájuk, és ha nem, az bizony tragédiának számított.
Apukám meséli mindig, hogy egyszer az ötvenes években, Bogláron volt forgalmista, egyik éjjel üldögéltek az állomás előtt a váltókezelőjével, nekik éppen nem volt vonatuk és tiszta szép nyári idő volt, a nagy csendben átszűrődött a túlparton Révfülöp felé igyekvő gyorsvonat zakatolása, egyszercsak azt hallják, hogy a gyors megáll a jelzőnél, sípol, szabad jelzést kér. Ez még az az idő, amikor kézzel az állomáson állították a jelzőket, váltókat. Hát ennek a gyorsnak piros volt a jelzője.  A vasutasfül meg figyel, mi van már, a vonat füttyögtet, semmi nem változik. Baj lesz, ezek biztos elaludtak. Éjjel két vonat között, - a forgalmista is csak ember -, gyakran ráborultak az asztala és bizony előfordult, hogy elaludtak. Ha a gyors megkésik, nagy büntetések várhatók. Gyorsan felhívták Fehérváron a menetirányítót, próbálják felébreszteni a révfülöpieket.... na, másfél perc és már füttyent a mozdony, és indul. HÚ. Mindenki köszönte, hogy szóltak, így nem derült ki az elalvás, a gyors nem késett meg.
Ja és még egy dolog eszembe jut a mozdonyról. Károly nagybátyám mozdonyvezető volt. Legendás a családban, hogy mindig fehér kesztyűben vezette a mozdonyt, minden fogantyúnak olyan tisztának kellett lenni, hogy ne hagyjon nyomott a fehér kesztyűn. Aki fűtött szénnel, az tudja miről beszélek
Nem is tudom, mikor ment el a vasút tekintélye és rangja és önbecsülése ennyire.
Talán majd visszajön. Nem a gőzmozdony, hanem a minőség
Hát ennyi miden jutott eszembe a sziget zajongásáról és a 424 esről.

És hogy a nemzeti érzést is dagasszuk, ez egy magyar mozdony volt, igaz a neve: NURMI,  a finn csodafutóról nevezték el.
 Ja és ne feledjük Cseh Tamás - Bereményi dalát:

és ugyanez Kern András előadásában is