2014. december 3., szerda

Мой друг Саша

LENINGRÁD 1968. június
вот, Саша и я

и другие
Achmed, Natasa, Oleg, Borisz, én, Vologya, Marcsi

Я здесь с кирпичами

Az 1968 nyarán készült képeket az idézte ide, hogy egyszercsak kaptam egy levelet, Szásától, ennyi év után.  

"Szervusz kedves Vera! Én látnok a tied fénykép internetben és megoldanok irnak neked. Te emlékezes a mi barátságunk Leningradban 1968 évben? Felsz nekem valamit, kérem (по-русски vagy English). Viszontlátásra, Szasa Bovin"

Orosz tudásom csúnyán megkopott így én is a google fordítót hívom segítségül, talán ennyire nem vicces, amiket írok ékes google-orosz nyelven

1968. Jelentős év. A béketábor repedezett. Mi meg ebben a nagy nemzetközi építőtáborban, a Balti tenger partján, kívül a történelmi sodoron, nagyon jól éreztük magunkat. Főleg, mert ketten Marcsi barátnőmmel egy külön faházba kerültünk leningrádi negyedéves fizikusok közé. Sok fiú, két magyar lány, jelentős rajongótábor. Nagyon jó volt. Dédelgettek. Egyébként a lányok is. Szása volt a legnagyobb rajongónk. Ő Magyarországért is odavolt. El is jött a következő évben. És most, ennyi év után kikukázik engem az internet hatalmas szemétdombjából. Hát nem szép?
Ami nem szép, hogy Marcsival nem találkoztam vagy 30 éve. Hát ez… Most megkeresem, hála Szásának.


Szása háza Kraszodárban


és családja