2014. december 23., kedd

Karácsonyi képregény ajándék

Somhegyi Béla idén is megajándékozott karácsonyra egy kedves miniképregénnyel.
 Gyerekekkel közös olvasásra való
Köszönöm 


2014. december 22., hétfő

A lyukkamerás ember újra


Két éve Bécsi Imre már bemutatkozott, mint a lyukkamerás ember, különleges, saját készítésű, a 19 század végi camera obscurát formázó lyukkamerájával.

2014. december 21., vasárnap

2014. december 16., kedd

számlaképes

igen, kérek szépen számlát!
ez az  a mondat ami eldönti a sorsod. Azonnal másfélszeres lesz az ár, és láthatóan rosszkedvű a szolgáltató.
vagy felháborodott
van, aki úgy néz rám, mint a véres rongyra
micsoda szemét - ez én vagyok - számlát kér
micsoda szemét kártyával fizet,... akkor újra kell számolnom, beütnöm, felírnom-...
számlás..
én meg persze csak olyan munkát kapok,  ami számlás,
még jó hogy a nagy boltban a termékekért nyugodtan lehet számlát kérni, bár...
volt már olyan drága vásárlásom, ahol megsúgták hogy megkapom olcsóbban ha nem kérek számlát, és tényleg

akkor miből él a gazdaság?

lehet, hogy az van, mint a klasszikus viccben
mikor a boltos betegre panaszkodja magát hogy milyen rosszul megy a bolt
-  dehát akkor miből tartod fent magad?
- hááát  vasárnap zárva tartunk

jééé, lehet, hogy ezért kell vasárnap bezárni a boltokat
hogy valahogy megéljünk

vagy mégsem?



2014. december 13., szombat

hátha

Azt kérdezi egy barátném, hogy van -e még olyan ág, fagyott pocsolya vagy földkupac, amit nem fényképeztem le a Dunaparton vagy a Balatonon.  Hát tényleg, kicsit unalmas a repertoárom.
Mit csináljak? A politikától hányok, a családom beteg, nem fényképezhető, meg ugyanez okból nagyon messze sem mászkálhatok,  a két hely között ingázva mennek a napok. Írok közben egy jegyzetet, amit sosem adnak, ki, mert nem elég tudományos és  egyetlen célja van, hogy állandó gondolkodásra ösztönözze a hallgatókat. Regényt is írtam, amit sosem adnak ki, mert csúnyán beszélnek benne a gimnazisták, úgy ahogy tényleg. Hát így. Maradnak a bokrok és a kuty. Arcokat, embereket nagyon szeretnék fényképezni, látok sokat, itt egy hajléktalan szálló működik nem messze, este mennek, reggel korán jönnek. Arcok, sorsok, életek, de nem szabad lefényképeznem őket lesiből, vagy szemből sem, mert a jogvédelem megtámadhat, vagy ők kezdenek barátkozni  és akkor rámegy a napom és elszorul a szívem és az egész rohadt életük rámzúdul.. és nem segíthetek, akkor meg milyen jogom élvezem a meggyötört, alkoholtól szétmállott arcokat, csinálok fotótémát belőlük... Persze vannak vidámak is. Ez egy multikulturális hely, itt minden náció van, az elégedett, nagyhangú ukrán, a mattfekete audis világpolgár, a mindig vidám arab, a nyűgös férfiasszony a kikapós párjával, a filozófus horgász, szobáztató kínai... ja s érdekes, hogy a kínai családoknak magyar lány a bébiszitterük,  a magyaroké meg kínai, a kutyákon fbi dzseki van kapucnival, és a gyerekek pont olyan kialvatlanok és hisztisek minden nációban.
és az orosz rulettként működő hármas metrót nem újíttatják fel a luxusautóval közlekedő döntéshozók
a nagy nehezen kiterelt átmenő forgalmat visszairányítják a város közepére, mert ők már fent laknak a hegyen
eldöntik hogy vasárnap ne vásároljunk, akkor se ha szombaton van a dologtalan napunk
mi meg várjuk a megváltót, hogy egyszercsak felbukkan, a Duna jegén és kidumálja innen a maguktól elszállt csákmátékat ... de lehet hogy be se fagy az idén a Duna?
vagy hátha?

2014. december 12., péntek

cim

Nagyszabású sajtótájékoztatón vezette fel a Cimbora Alapítvány a műsor 40 éves születésnapjára rendezett karácsonyi Cimborafeszt ünnepét, sok koncerttel, tortával és a Gyermekétkeztetési Alapítvány, valamint a Béres Alapítvány közreműködésével
Bravó
A részleteket a Cimbora2014 blogon
Végre egy rendezvény, aminek reklámra is tellett, köszönhetően, hogy a fellépők ifjúkori emlékeik felidézésével megelégedve léptek fel.








2014. december 3., szerda

Мой друг Саша

LENINGRÁD 1968. június
вот, Саша и я

и другие
Achmed, Natasa, Oleg, Borisz, én, Vologya, Marcsi

Я здесь с кирпичами

Az 1968 nyarán készült képeket az idézte ide, hogy egyszercsak kaptam egy levelet, Szásától, ennyi év után.  

"Szervusz kedves Vera! Én látnok a tied fénykép internetben és megoldanok irnak neked. Te emlékezes a mi barátságunk Leningradban 1968 évben? Felsz nekem valamit, kérem (по-русски vagy English). Viszontlátásra, Szasa Bovin"

Orosz tudásom csúnyán megkopott így én is a google fordítót hívom segítségül, talán ennyire nem vicces, amiket írok ékes google-orosz nyelven

1968. Jelentős év. A béketábor repedezett. Mi meg ebben a nagy nemzetközi építőtáborban, a Balti tenger partján, kívül a történelmi sodoron, nagyon jól éreztük magunkat. Főleg, mert ketten Marcsi barátnőmmel egy külön faházba kerültünk leningrádi negyedéves fizikusok közé. Sok fiú, két magyar lány, jelentős rajongótábor. Nagyon jó volt. Dédelgettek. Egyébként a lányok is. Szása volt a legnagyobb rajongónk. Ő Magyarországért is odavolt. El is jött a következő évben. És most, ennyi év után kikukázik engem az internet hatalmas szemétdombjából. Hát nem szép?
Ami nem szép, hogy Marcsival nem találkoztam vagy 30 éve. Hát ez… Most megkeresem, hála Szásának.


Szása háza Kraszodárban


és családja