2015. április 6., hétfő

Álomfogó könyvkóstoló

Az álomfogók könyvkóstolóra hívtak

Ez arra ösztönzött hogy átgondoljam a könyv kapcsolataimat, szerelmi viszonyaimat.

Egészen kicsi korban családom városi fele Grimm mesékkel kínált. A családom falusi felének nem voltak könyvei, a nagymama Krisztusról és Szentpéterről mondott sehol nem olvasható történeteket, hogy járták a falukat és igazságot tettek, mint később Mátyás király. 

Az első könyv, amit jótanulásért kaptam elsőben,1952, Sztálin a lenben címet viselte. A generalisszimusz állt az elején kék lenmezőben és a jövőbe nézett. négysorosok mondták el nagyszerűségét. Nem emlékszem miről szóltak.

ez titok: Megszállott olvasó lett belőlem annak ellenére, hogy elsőben volt egy szakasz, amikor ha szerencsétlenségemre éppen valami felmérés és pszichológusok közelébe kerülök és már felfedezték volna a diszlexiát, bizony hátrányos helyzetűnek állítanak be, mert nem tudtam össze olvasni a betűket tö e tö i anyukám majd belebolondult, az iskolában nem vették észre, mert tudtam, hogy mit várnak el tőlem és azt mondtam. Legyünk őszinték, anyukám kiverte belőlem a diszlexiát. Így aztán könyvfaló lett belőlem és nem kisegítő iskolás.
Otthon volt néhány nagyon szép album. Ansorge nagyapám az Pesti Napló magazin előfizetője volt és ez az újság évente egy képes albummal ajándékozta meg a híveit.  Jókai, Shakespeare, A szép nő… A legszebb a Shakespeare album volt. Kicsit szecessziós, kicsit romantikus, átlátszó pergamen borította a képeket. A cikkek nem a történetekről, hanem irodalmi, színházi elemzésekről szóltak, de itt a kép mesélt.


A szülők látták, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet ezért aztán megkaptam Lamb: Shakespeare meséit. Mámor:)
Volt még egy csodaszép könyv a családi kincsestárban Arany János Shakespeare fordításai.
A János király nem érdekelt, de a Szent-Iván éji álomért odavoltam /vagyok/ Hamletet megtanultam kívülről.
Hamlet később is előjött mint élmény. Tabon, a vetítőgépházból néztem 12 évesen a korhatáros Laurence Olivier változatot, majd a színház, a Madáchban Gábor Miklóssal 6 évvel később.
1956 után divatba jött, hogy részletre, nagyon olcsón lehetett könyveket venni. könyvügynökök járták a falukat, Tabra is eljutottak és volt egy akció Shakespeare összes, nagyon szép kötésben, megkaptam karácsonyra.
Már nem is a normális kategória, de amikor a nyolcvanas évek elején kiadták a Shakespeare összest kis papírkötésű, fekete borítójú zsebkönyvszerű változatban, azt is megvettem, és mentem a könyvesboltba, hogy megjelent e a következő. Mintha a kedvenc tévé sorozat következő évadára vártam volna.

Vissza az ötvenes évekbe. Engem, ahogy rendes családban illik beírattak zongoraórára. A faluban Margit néni volt A zongoratanárnő, nyugdíjas tanítónéni, bütykös ujjakkal, levendulaillatúan.  A Kis kezek, nagy mesterekből tanultunk, vigyáztunk a kéztartásra és meg kellett hallgatni Margit néni áradozását Gárdonyi Gézáról, aki a szomszéd faluban, Karádon tanított. Az én falum ott játszódik.
Margit néni lelkesedésének köszönhetően megkaptam karácsonyra A láthatatlan embert.
Lebilincselt és szerelmes lettem Zétába a görög rabszolgafiúba, aki titokban szerelmes volt Emőkébe, a hun arisztokrata leányba, aki titokban szerelmes volt Attilába a hun fejedelembe. – Én is titokban. Mindenhova beírtam, hogy Zéta és senki nem tudta, hogy ki az, és a pappmagdával királylányost játszottunk a téglagyári agyagbányában, akkor is Zéta volt a lovag, aki megmentett. Szóval így.

A nagy szerelmek mellett persze kisebb flörtök, kalandok is jöttek.
Erich Kästner A két Lottiját azért olvastam szívesen, mert én is iker voltam, csak meghalt a testvérem. A könyvben megvan az az oldal, amikor sírni kezdek, a mai napig és akármelyik, rosszabbnál rosszabb filmváltozatokban is megvan az  a rész, amikor sírni kezdek. A filmek közül kétségtelenül az eredeti, 1950- ben készült változat a legjobb.

Timur és csapata. A három K, vagyis a kispolgári-keresztény-kommunista nevelésemnek fontos része volt a nagy szovjet, Gajdar könyve. A társulat, akik titokban segítettek a rászorulókon, fontos volt, hogy ne tudják meg, hogy ők voltak. Én ebben hittem és azóta is bennem maradt  timuréscsapata lúzer hőseinek szelleme. 

Ne hagyjam ki Murányi-Kovács Endre: A firenzei varázsló. A könyv Leonardo fiatal éveiről szól. Irodalmilag biztos nem jegyzik, nem is emlékszem miről szól, de ettől kezdve lett egy újabb reneszánsz rajongottam, aki a mai napig bizsergés okoz, ha hallok róla.

Kicsik és korfüggők: Fehér Klára: A földrengések szigete. Miután elolvastam, elkezdtem sci fiket írni – talán akkor még nem is hívták így, később lett egy névadó verseny a Galaktikában - Ez, ne feledjük az űrhajózás nagy, korai korszaka, amikor Lajka, Gagarin voltak a mi hőseink, igazi, nem kitalált hősök. Bár azóta a szkeptikus világ mindenfélét mond, de úgy van ez Gagarinnal mint Shakespeare-rel, ha a Shakespeare műveket nem Shakespeare írta, akkor is Shakespeare művek.

A középiskolában a remek magyar tanárnő, Piroska néni egyengette irodalmi ízlésünket. Önképzőkörrel, író és költő barátokkal, kifogástalan ítélőképességgel. Ez verskorszak. Ady, József Attila és Radnóti. Szavaló versenyek. Halálba táncoltatott lány, Szép Ilonka, Levél a hitveshez. Majd az egyetemen  Utassy, Kiss Benedek és a mester Nagy László. Aztán végetért a versmondó idő. Az egyetemen jöttek a nagy klasszikusok is, Tolsztoj, Csehov, akikkel nem bírtam a Félkegyelmű és Bulgakov, és a hatvanas évek dömpingje, film, irodalom, jazz, és film és film, és novellák és színház és folyóiratok. Ez a hatvanas évek második fele. Zúgott a kultúra, a beat, a filmklubokban végre egyidőben látható külföldi filmek.
Aztán ahogy a tévé gyerekosztályára kerültem szerkesztőnek, hát jött a gyerekirodalom, addig nem ismert gazdagságával. Felsorolhatatlan.

Egy szerelmes érintést még James Thurber: A fehér szarvas.


Volt igazi rajongóként több Rejtő korszakom, valamikor beleszerettem Merlinbe a varázslóba, tőle tanultam ismeretterjesztést, öregkorra jött egy újabb formában a szerelem. Tv sorozatok:  Merlin és Atlantis,  egy újfajta internetes filmnézés, izgalmas első kiadásos..  külön regény, de nagyon jó és igazi rajongás...  - csak mindig abbahagyják, ami nekem tetszik, mert a mai ízlés - na az egy harmadik, amiről nem is érdemes beszélni...