2015. november 19., csütörtök

A védett gyerekkortól a középkori várudvarig



Amit a Hatoscsatornában készülő riportra való felkészülés közben gondoltam a gyerektelevíziózásról.
Amit erről el is mondtam, azt a Nagykörút c. műsorukban meg is nézhetnéd, ha nagyon akarnád.
Takács Vera és Dombóvári Gábor a monitoron

Azzal a kérdéssel indította a beszélgetést Dombóvári Gábor, hogy mennyire kellenének a mesék és mennyire nincsenek, és hogy lesznek-e, vagy mi a megoldás?
A  régmúltban kezdtem a választ.
A 19 század második felében, amikor a nők elkezdtek felsőbb iskolába és munkába járni, a gyerekekkel valakinek törődni kellett, gondoskodni kellett a szabadidejük értelmes eltöltéséről. Ekkor alakultak a gyerekszervezetek, úttörők, cserkészek és az egyházak, szakszervezetek gyerekcsapatai.  Ekkor kezdődött a VÉDETT GYEREKKOR, és tartott egészen a 20. század végéig, vagyis a televíziók elterjedéséig. A kereskedelmi televíziók egyeduralkodóvá válásával meg is szűnt.

Kósa Éva előadásai a Mindentudás Egyetemén
Magyarország szerencsés időszakban kapcsolódott be a televíziós műsorkészítésbe, még tartott a lendület, még igazán a védett gyerekkor szelleme volt az irányadó, és a televízió megalakulásakor a nagy szervezeti egységek között ott volt a gyerekszerkesztőség, Kovács Béla vezetésével, aki nagyon jó érzékkel építette fel a csapatát, és a hatvanas évek első felében kiemelkedő sikerű gyerekműsorok jöttek létre, amik ha jól belegondolunk nem is tipikus gyerekműsorok voltak. Nézzük csak pl. a Futrinka utcát, ami a gyerekműfajnak tekinthető bábos formában mesélt a felnőttek hétköznapjairól, mint egy kezdeti szappanopera. A Mazsola inkább volt nevelési tanácsadó, mint hagyományos meseműsor. Hiszen az írónő, Bálint Ágnes saját bevallása szerint is, azzal a céllal született, hogy megmutassa a felnőtteknek, hogyan lehet türelemmel, okos irányítással nevelni, formálni a kisgyerekeket, ahogy Manócska teszi ebben a sorozatban. Aztán jöttek a hetvenes nyolcvanas évek, amikor virágzott a gyerek televízió. Már direkt a gyerekek számára készültek a műsorok, az ő szórakoztatásukra és terelgetésükre, hogy tanulják meg mi a jó és mi a rossz, hogy ismerjék meg a kulturális értékeket.
A hetvenes nyolcvanas években két nagyszabású nemzetközi gyerekműsor fesztivál került megrendezésre egyik évben Münchenben a Prix Jeunesse, másik évben Pozsonyban a Prix Danube. A kettészakadt világban szükség volt arra, hogy a vasfüggöny mindkét oldalán legyen fesztivál, mindkét helyre eljöttek a világ legjelentősebb televíziói, legújabb dramatikus, ismeretterjesztő vagy animációs munkáikkal és nagy örömmel ünnepelték, ha valamelyik fejlődő ország televíziója is kapcsolódott a világra kiterjedő szemléhez. Ekkor két évtizedig Magyarországon is lehetett két évente televíziós szemlét tartani, mert bőven volt anyag, amit felvonultathattunk. /A Kőszegi Szemlén bemutatott műsorok listája/
A két világrendszer felbomlása, a rendszerváltás megváltoztatta ezt, a kilencvenes években már megszűnt a kőszegi szemle, a Prix Danube is befejezte a működését,  a szlovák embereknek volt más dolga,  saját helyzetüket, saját identitásukat keresték, ahogy Magyarországon is fontosabb lett a politika, mint a gyerekek. Nagyon jellemző, hogy a szombat délelőtt hagyományos gyereksávját politikai háttérműsorok foglalták el.
De a lendület a kilencvenes években még vitte tovább a televíziót. A Hankiss elnökség idején jelentős változást jelentett, hogy nem „a csupán főnökségben kiváló” 7 vezető „irányította” az alkotók munkáját, hanem 2, maga is alkotó, ahogy az én esetemben Várkonyi Gábor rendező producerként és Dömölky János mint az egyes  intendatúra művészeti vezetője, kiváló rendező. Az egyes intendatúra (vezetője: Bányai Gábor)  koncepciója az volt, hogy megbízták 4 alkotót – É. Szabó Márta / Cimbora és egyéb művészeti műsorok//, Levente Péter/Égből pottyant mesék/, Macskássy Kati /Micimackó Klub/ és engem Takács Vera /Kölyökidő/, hogy csináljunk egy egy korosztálynak műsort, tudva hogy elszánt emberekről van szó, akik mindent megtesznek, amit a tehetségük enged, hogy kiváló alkotások szülessenek. És ez természetesen működött. Amikor Hankiss távozásával visszarendeződött minden és újra osztályokra épülő struktúra állt fel, É. Szabó Márta lett az osztályvezető és az ő anyatigris természete még kiharcolt pénzeket, hogy legyenek gyerekműsorok. De tévé játékok, dramatikus történetek, mesék már csak mellékesen születtek. A Kölyökidő nyaranta lefogatott egy egy rövid sorozatot vagy egy órás játékfilmet, semmi költségvetésből, vagy születtek Égből pottyant mesék, egy egy irodalmi adaptáció a Cimbora bokorban, de ezek elvétve, nem rendszerszerűen és főként nem észrevehető mennyiségben kerültek képernyőre.
És már a kilencvenes évek második felében megjelent az Űrgammák, ami nemcsak gyártási szisztémájában – pénz forrása tekintetében - tért el a hagyományos gyerekműsortól, hanem abban a gondolkodásmódban is, amikor már nem a mondanivaló, nem a használni való szándék, nem dramaturgiai elkötelezettség vezérelte a történtek kialakítását, hanem az, hogy a reklámokat hogy lehet beilleszteni, hogy készülhet el elég gyorsan, mi az, ami feltételezhetően a gyerekek számára vonzó lesz.
Persze azt, hogy a gyerekek számára vonzó legyen, mi is szem előtt tartottuk, de mégis volt valami általános értékekre utaló, a gyerek életkori sajátosságaira építő, jellemét, erkölcsi érzékét fejlesztő, a világban való eligazodását segítő elszánás.
Valljuk be ez egyre nehezebbé vált. nehéz kérdés ma már, gondoljunk bele, mi a jó tanács?
Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel!
Légy kíváncsi, mert a kíváncsiság viszi előbbre a világot!
mi pl. ez utóbbi szellemében készítettük a műsorainkat, mintha ma minden arra mutatna, hogy inkább ne kíváncsiskodj, mert megütöd a bokádat! a nyerő tanács.
A nem kíváncsi embertípus kialakítását segítik a kereskedelmi televíziók tömény butaságot árasztó műsorai is
1997 -ben jelentek meg a kereskedelmi televíziók, és Magyarországon is véget ért a védett gyerekkor időszaka, a gyerekek kikerültek mindenféle kontroll alól és nem is lehet visszahozni őket mára már olyan messzire távolodtak.
Visszatértünk a középkorba, amikor a gyerekek a várudvaron nőttek fel, mindent megtanultak, amire szükségük volt, a szerencsések még tanulmányútra is mentek, az élet iskoláját járták.
A várudvar helyét ma már a televízió és az internet vette át, minden megtalálható, amit tudni érdemes/ vagy nem/ és a gyerek tanulja, amit tanul.és lehet hogy jó ez így. ?
Ma, ha körülnézünk egy játszótéren azt látjuk, hogy a gyerek turkálja a homokozót anyuka,  apuka a mobiltelefonját nyomkodja, néha odaszól, hogy ne csináld Vivien, Botond, vagy Geri.
A közszolgálati televíziók minden szólam és hirdetés ellenére egyáltalán nem készítenek gyerekműsorokat, létrejöttek a globális csatornák, ahol kiszolgálják a gyerekeket, mennek a rajzfilmek, az amerikai sorozatok, néhány csatornára közszolgálati adók is szolgáltatnak műsorokat, de az hogy a gyerek a saját országában, a saját életéről, a saját hétköznapi gondjairól, a saját kulturális hagyományairól halljon, olyan nincs. Pedig ebben a globalizált világban fontos lenne a kulturális identitás, amit ismeretek nélkül nem lehet megteremteni. A magyarok verik a mellüket a nagy magyarság kábulatában és fogalmuk nincs a kultúránk értékeiről…
2014-ben az EBU készített egy felmérést, mit lehetne tenni a fiatalok és a televízió kapcsolatának javításáért – már a téma is jelzi, hogy a kapcsolat megromlott, vagy nincs is. de csak addig jutottak, hogy internet nélkül nem megy.
A mai fiatalok, akiket mi neveltünk, az általunk kiválónak tartott módszerekkel, egyáltalán nem kíváncsiak ezekre a módszerekre, messze elkerülnek minket, nem kérnek tanácsot és nem akarnak tanulni tőlünk, ők maguk akarják a maguk világát alakítani.
Ezt megértem, hiszen mi magunk is ezt csináltuk annak idején.
Hogy lesz? ki tudja?
Nem is ismerjük már a fiatalokat
Mi jön az Z, Y ...generáció után, mert ők már lassan felnőttek
Ω generáció?
„régi dicsőségünk hol késel az éji homályban? „
Várjuk az újakat
Arra persze már nem is gondoltam, hogy a bábszínházakról beszéljek, akik tartják a frontot… egy régi szlogennel szólva Őrzik a lángot!
Ők az egyetlen reménysugár
Tudom, nagyon letargikus összefoglaló
Aki lát kiutat, az szóljon