2015. november 19., csütörtök

A védett gyerekkortól a középkori várudvarig



Amit a Hatoscsatornában készülő riportra való felkészülés közben gondoltam a gyerektelevíziózásról.
Amit erről el is mondtam, azt a Nagykörút c. műsorukban meg is nézheted, ha nagyon akarnád.
Takács Vera és Dombóvári Gábor a monitoron

Azzal a kérdéssel indult a beszélgetés, hogy mennyire kellenének a mesék és mennyire nincsenek. és hogy lesznek-e vagy mi a megoldás
A  régmúltban kezdtem a választ
A 19 század második felében, ahogy a nők elkezdtek iskolába és munkába járni, a gyerekekkel törődni kellett, gondoskodni kellett a szabadidejük értelmes eltöltéséről, ekkor alakultak a gyerekszervezetek, úttörők, cserkészek, egyházak, szakszervezetek, civil szerveződések hozták ezeket létre. Ekkor kezdődött a VÉDETT GYEREKKOR, és tartott egészen a 20. század majdnem a végéig, vagyis a televíziók elterjedéséig, és a kereskedelmi televíziók egyeduralkodóvá válásával meg is szűnt.

Kósa Éva előadásai a Mindentudás Egyetemén
Magyarország szerencsés időszakban kapcsolódott be a televíziós műsorkészítésbe, még tartott a lendület, még igazán a védett gyerekkor szelleme volt az irányadó, és a televízió megalakulásakor a nagy szervezeti egységek között ott volt a gyerekszerkesztőség, Kovács Béla vezetésével, aki ráadásul nagyon jó érzékkel építette fel a csapatát, és a hatvanas évek első felében kiemelkedő sikerű úgynevezett gyerekműsorok jöttek létre, amik ha jól belegondolunk nem is tipikus gyerekműsorok voltak. Nézzük csak pl. a Futrinka utcát, ami a gyerekműfajnak tekinthető bábos formában mesélt a felnőttek hétköznapjairól – mintegy kezdeti szappanopera, a Mazsola, ami aztán igazán gyerekmese mégis inkább volt nevelési tanácsadó, mint hagyományos meseműsor. Hiszen az írónő, Bálint Ágnes saját bevallása szerint is, azzal a céllal született, hogy megmutassa a felnőtteknek, hogyan lehet türelemmel, okos tereléssel nevelni formálni a kisgyerekeket, ahogy Manócska teszi ebben a sorozatban. Aztán jöttek a hetvenes nyolcvanas évek, amikor virágzott a gyerek televízió. Már direkt a gyerekek számára készültek a műsorok, az ő szórakoztatásukra és terelgetésükre, hogy tanulják meg mi a jó és mi a rossz, hogy ismerjék meg a kulturális értékeket
A hetvenes nyolcvanas években két nagyszabású jelentős gyerekműsor fesztivál került kétévente megrendezésre egyik évben Münchenben a Prix Jeunesse másik évben Pozsonyban a Prix Danube. A kettészakadt világban szükség volt, hogy mindkét oldalon legyen fesztivál, mindkét helyre eljöttek a világ legjelentősebb televíziói, legújabb dramatikus, ismeretterjesztő vagy animációs munkáikkal és nagy örömmel ünnepelték, ha valamelyik fejlődő ország televíziója is kapcsolódott a világra kiterjedő szemléhez. Ekkor két évtizedig Magyarországon is lehetett két évente televíziós szemlét tartani, mert bőven volt anyag, amit felvonultathattak. /A Kőszegi Szemlén bemutatott műsorok listája/
A két világrendszer felbomlása, a rendszerváltás megváltoztatta ezt, a kilencvenes években már megszűnt a kőszegi szemle, a Prix Danube is befejezte a működését, hiszen a szlovák embereknek is volt más dolga, hogy saját helyzetüket,saját identitásukat megtalálják, ahogy Magyarországon is fontosabb lett a politika, mint a gyerekek. Nagyon jellemző, hogy a szombat délelőtt hagyományos gyereksávját politikai háttérműsorok foglalták el.
De a lendület a kilencvenes években még vitte tovább a televíziót. A Hankiss elnökség idején jelentős változást jelentett, hogy nem „a csupán főnökségben kiváló” 7 vezető „irányította” az alkotók munkáját, hanem 2, maga is alkotó, Várkonyi Gábor rendező producerként és Dömölky János mint az egyes  intendatúra művészeti vezetője, kiváló rendező. Ők megbíztak 4 alkotót – É. Szabó Márta / Cimbora és egyéb művészeti műsorok//, Levente Péter/Égből pottyant mesék/, Macskássy Kati /Micimackó Klub/ és engem Takács Vera /Kölyökidő/, hogy csináljunk egy egy korosztálynak műsort, tudva hogy elszánt emberekről van szó, akik mindent megtesznek, amit a tehetségük enged, hogy kiváló alkotások szülessenek. És ez természetesen működött. Amikor visszarendeződött és újra osztályokra osztott struktúra állt fel, É. Szabó Márta lett az osztályvezető és az ő anyatigris természete még kiharcolt pénzeket, hogy legyenek gyerekműsorok. De tévé játékok, dramatikus történetek, mesék már csak mellékesen születtek, ahogy a Kölyökidő nyaranta lefogatott egy egy rövid sorozatot vagy egy órás játékfilmet, semmi költségvetésből, vagy születtek Égből pottyant mesék, egy egy irodalmi adaptáció a Cimbora bokorban, de ezek elvétve, nem rendszerszerűen és főként nem észrevehető mennyiségben kerültek képernyőre.
És már a kilencvenes évek második felében megjelent az Űrgammák, ami nemcsak gyártási szisztémájában – pénz forrása tekintetében - tért el a hagyományos gyerekműsortól, hanem abban a gondolkodásmódban is, amikor már nem a mondanivaló, nem a használni való szándék, nem dramaturgiai elkötelezettség vezérelte a történtek kialakítását, hanem az, hogy a reklámokat hogy lehet beilleszteni, hogy készülhet el elég gyorsan, mi az, ami feltételezhetően a gyerekek számára vonzó lesz.
Persze azt, hogy a gyerekek számára vonzó legyen, mi is szem előtt tartottuk, de mégis volt valami általános értékekre utaló, a gyerek életkori sajátosságaira építő, jellemét, erkölcsi érzékét fejlesztő, a világban való eligazodását segítő elszánás.
Valljuk be ez egyre nehezebbé vált. nehéz kérdés ma már, gondoljunk bele, mi a jó tanács?
Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel!
Légy kíváncsi, mert a kíváncsiság viszi előbbre a világot!
mi pl. ez utóbbi szellemében készítettük a műsorainkat, mintha ma minden arra mutatna, hogy inkább ne kíváncsiskodj, mert megütöd a bokádat! a nyerő tanács.
A nem kíváncsi embertípus kialakítását segítik a kereskedelmi televíziók tömény butaságot árasztó műsorai is
1997 -ben megjelentek a kereskedelmi televíziók Magyarországon is véget ért a védett gyerekkor időszaka a gyerekek kikerültek mindenféle kontroll alól és nem is lehet visszahozni őket mára már olyan messzire távolodtak.
Visszatértünk a középkorba, amikor a gyerekek a várudvaron nőttek fel, mindent megtanultak, amire szükségük volt, a szerencsések még tanulmányútra is mentek, az élet iskoláját járták
a várudvar közösségét ma már a televízió és az internet vette át, minden megtalálható, amit tudni érdemes/ vagy nem/ és a gyerek tanulja, amit tanul,
Ma, ha körülnézünk egy játszótéren azt látjuk, hogy a gyerek turkálja a homokozót anyuka  apuka a mobiltelefonját nyomkodja, néha odaszól, hogy ne csináld Vivien, Botond, vagy Geri.
a közszolgálati televíziók minden szólam és hirdetés ellenére egyáltalán nem készítenek gyerekműsorokat létrejöttek a globális csatornák, ahol kiszolgálják a gyerekeket, mennek a rajzfilmek az amerikai sorozatok, néhány csatornára közszolgálati adók is szolgáltatnak műsorokat, de az hogy a gyerek a saját országában, a saját életéről, a saját hétköznapi gondjairól, a saját kulturális hagyományairól halljon, olyan nincs. Pedig ebben a globalizált világban fontos lenne a kulturális identitás, amit ismeretek nélkül nem lehet megteremteni. A magyarok verik a mellüket a nagy magyarság kábulatában és fogalmuk nincs a kultúránk értékeiről…
2014-ben az EBU készített egy felmérést, mit lehetne tenni a fiatalok és a televízió kapcsolatának javításáért – már a téma is jelzi, hogy a kapcsolat megromlott, vagy nincs is. de csak addig jutottak, hogy internet nélkül nem megy
A mai fiatalok, akiket mi neveltünk, az általunk kiválónak tartott módszerekkel, egyáltalán nem kíváncsiak ezekre a módszerekre, messze elkerülnek minket, nem kérnek tanácsot és nem akarnak tanulni tőlünk, ők maguk akarják a maguk világát alakítani
Ezt megértem, hiszen mi magunk is ezt csináltuk annak idején
Hogy lesz? ki tudja?
Nem is ismerjük már a fiatalokat
Mi jön az Y generáció után, mert ők már lassan felnőttek
Ω generáció?
„régi dicsőségünk hol késel az éji homályban? „
Várjuk az újakat
Arra persze már nem is gondoltam, hogy a bábszínházakról beszéljek, akik tartják a frontot… egy régi szlogennel szólva Őrzik a lángot!
Ők az egyetlen reménysugár
Tudom, nagyon letargikus összefoglaló
Aki lát kiutat, az szóljon