2017. március 17., péntek

Válogatás, mai magyarul casting

(A BEJEGYZÉS TERMÉKMEGJELENÍTÉST TARTALMAZ )
Mostanában a Mindenki oscardíjas sikere előtérbe hozta a gyerekválogatót, a casting direktort. Steinhauser Andrea megérdemelten végig haknizta a tévéket 10 évnyi profi munkáról tudott beszámolni, részletesen elmesélte hogy is megy ez.

Közben eszembe jutott hogy azért a gyerekválogatás nem mindig így ment. Sok gyerekműsorhoz, filmhez sokféle szereplőt válogattam, sokféleképpen.

Kicsi a Bors
Malek Miklós,Temesi György, Tiszai Árpád,Temple Réka,
Gállos Edina,Szabados Ági, Rábóczky Balázs, Béli Zsuzsa

Szóval annak idején, a hetvenes években még nem volt casting, mert nem is tudtuk ezt a szót, válogatni jártunk.

És igen, eleinte nem a gyerekek jöttek be a castingra, nagy casting cégek előadásában, hanem a rendező, szerkesztő ment ki az iskolákba, hogy kikeresse a neki megfelelőt.
Igen, amatőr, de nagyon érdekes és tanulságos módszer volt. Egyben a valóságból is kaptunk egy kis szeletet
  A hetvenes években amikor a Papírsárkány c. műsort csináltuk Somhegyi Bélával sorba jártuk az iskolákat. Bélának az volt a módszere, hogy viccet meséltetett a gyerekekkel, aki mindjárt tudott egyet - a tanítónéni félájultan hevert az asztalánál - azon már látszott, hogy érdemes kezdeni vele valamit.
Gaskó Balázs, Simonyi Judit, Baracsy Gabi, Korom Attila, Farkas Zoli
és a tanítónéni: Kiss Mari
Amikor a nyolcvanas évek elején az Őrsbéli krónikákat - alias Dongó őrs - válogattam már nemcsak osztályokba, hanem néptánc és színjátszó csoportokba is jártam. Baracsy Gabi és Korom Attila egy néptáncegyüttesből került be, Gaskó Balázs pedig egy gyereknapi rendezvényen tűnt fel nekem, verset mondott, ahogy ezt már sokszor elmeséltük.
Galambos Péter, Gaskó Balázs, Farkas Zoli
Aztán a nyolcvanas évek közepén az iskolák felső irányítása úgy döntött, hogy mindenféle tévések ne zavarják meg a tanítási órákat, ettől kezdve az asszisztens felhívta az iskolákat és kért gyerekeket egy válogatásra - ez már majdnem olyan volt mint egy casting - ennek a módszernek az volt a hátulütője, hogy a tanárok, tanítók a jó gyerekeket küldték, mi meg - csúnya filmesek - a rossz, vagány, csibész gyerekeket kerestük. Így hirdetni kezdtük, hogy gyerekeket keresünk, így kaptam Kovács Robit, aki addig szekálta az Anyukáját míg eljöttek a válogatásra (még a Kicsi a bors - hoz), aztán megint jöttek a gyerekszínjátszó versenyek, bábcsoporttok, nyári táborok, ahogy pl. Acél Réka amikor A világ legrosszabb gyereke forgatásához kerestem szereplőket, egy pilisi színjátszó táborban került elém. Kicsit fárasztó volt, de azokban az években fáradhatatlanok voltunk.
 A kilencvenes években, Kölyökidőnél is a hirdetéses és utánajárásos módszert alkalmaztuk. Szekeres Nóra egy amatőr színjátszó verseny Hamupipőkéje volt, Dózsa Gergely a debreceni Nyilas Misi, Pausch Brigitta Karsai Gizella pantomim csoportjából jött át, és volt olyan is, mint Korompay Márk esete, aki a legkedveltebb kölyökidősök egyike lett és egy csavar reklámban szerettem bele és kértem akárhogy is szerezzék meg nekem - vagyis  a műsornak persze.

Itt a 21. század. Amikor a Kamasz Kávéház c. műsort készítettük, különféle nézeteket valló gyerekek vitatkoztak benne, már saját casting felelőssel dolgoztunk.  Steinhauser Andrea volt a válogatással megbízott munkatárs, ott bizonyosodott be végképp, hogy nagyon is alkalmas erre a feladatra, mert interneten és telefonon végig kurkászta a várost a megfelelő vitapartnerek felkutatása érdekében.
KamaszKávéház
Dombóváry Kristóf, Takács Vera
A kereskedelmi tévék megjelenésével beindult a casting ipar, nagy cégek alakultak és ma már az a profi, ha a casting direktor teszi a rendező elé a választékot.
legtöbbször
bár biztos ma is van aki maga néz utána.
Steinhauser Casting
Kicsi a Bors
KÖLYÖKIDŐ