A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekfilm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekfilm. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 23., szerda

Gyerekfilm volt, lesz, de nincs


A rendkívüli mozgóképszakmai közgyűlés kérésére a GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI SZAKOSZTÁLY rövid összefoglalója az elmúlt időszakról.


Elöljáróban megjegyzem, hogy egy nemlétező szakosztály mandátum nélküli vezetőjének beszámolóját hallják. A Magyar Filmművészek Szövetségének Gyermek és Ifjúsági Szakosztálya nem létezhet, hiszen évek óta nincs magyar gyerekfilm.
Azt hogy az elmúlt 20 évben mi történt már számtalanszor összefoglaltuk, ezzel nem érdemes untatni senkit, hiszen mindenki ismeri a megnemhallott memorandumok soráról szóló beszámolókat, mindenki nyilatkozott és hallgatott nyilatkozatokat arról, hogy a magyar gyerekeknek magyar filmen kellene felnőnie, saját mai valóságát látni és arról szóló történeteket hallgatni, hogy a jövő mozi nézőit nevelnénk, hogy a magyar film nézői a gyerekfilmnézőkből kerülnek ki, kerülhetnének ki. De ez mind falrahányt borsó.

A beszámoló azt a részét, ami a nincsről szól nem idézem ide.

ami van és lesz és kellene:
WEB – jelen és jövő
WEB sorozatok. Már Magyarországon is létezik, még nem vesz róla tudomást senki, de külföldi példákat nézve megállíthatatlan. Ráadásul egy olyan műfaj, amivel a fiatalok elérhetők, hiszen többet ülnek számítógép előtt, mint amennyit moziba járnak, a tévénézésről nem is beszélve. GIMI/ tv2 támogatásával. Rendező:?/, MAB/ Horgas Ádám/, Csalfa karma /Tóth Barnabás/./ A Csalfa karma c. sorozatot több mint egymillión töltötték le/
Egyik hallgató írt erről egy komoly összefoglalót. A vizsgaidőszak végeztével nyilvános lesz. 
Szólok, hol olvasható el, ha érdekel.

A WEB sorozatoknak jelenük már van, a jövőjük beláthatatlan
Ez azt is jelenti, hogy másfajta képalkotói megoldásokra van szükség, hiszen ezeket a műveket telefonon, ipodon nézik, és ez bizony az igényesség átfogalmazását kívánja meg.

JAVASLAT netarchívum létesítésére
Egy egyetemi kultúrantropológia kurzusra készülve, bizonyítandó, hogy a 20. Század nem ismerhető meg filmjei nélkül, netről letölthető anyagokat kerestem.  Az derült ki, hogy nagyon sok fontos film sehol nem érhető el. És ez régire újra egyaránt vonatkozhat. És teljesen kiszámíthatatlan, hogy valaki milyen filmet tölt fel, milyen minőségben. 

Példaként: Az előadáshoz kapcsolódóan szerettem volna megmutatni a Szevasz, Vera c. Herskó filmet, a hatvanas évek magyar valóságának szemléltetésére. Nincs a film a neten és nincs a film az -egyébként sajnos halódó -  Odeonban sem. Vidéki egyetemista hogy nézze meg? A Nemzeti Filmarchívumból kikérni  bonyolult, indoklást kivan.
Még rosszabb. Mindenhol olvassuk milyen fontos film Fliegauf filmje a Csak a szél. És hol nézheti meg egy  egyetemista? Moziban nem, neten nincs, Odeonban nem is lesz! Miért nem hozzáférhető? Persze a fiatalokat nem kell félteni, érdekeltté tettem és megszerezték nekem. Hogyan, honnan, ki tudja, de itt van, miért nem legálisan van itt?

Ha szeretnénk, hogy a fiatalok megnézzék, megismerjék a régebbi filmeket, ezeket a neten hozzáférhetővé kell tenni. A válogatás szempontjain már lehet vitatkozni, azon azonban nem érdemes, hogy kell- e egy ilyen lehetőséget teremteni. Kell egy komoly archívumot teremteni a neten a fiataloknak a megnézendő magyar filmekből. Amik nélkül az ország 20. századi története nem megismerhető. 

A ma élő fiatalok utódai a máról majd nem találnak semmit ebben a filmes netarchívumban, de legalább legyen lehetőség a már meglévő értékek megtekintésére.
Gyerekfilm volt, talán lesz, de nincs.

A gyerekfilmekről érdemes elolvasni: Szabó Noémi Moralitásjáték
2011/08/27 PRIZMA A gyermekfilmek félelmetes világa
SÍROK MÉG ERRŐL A TÉMÁRÓL ITT



2011. április 24., vasárnap

1981 - AHOLTUDSEGÍT, avagy hogyan nyeressünk fesztiváldíjat

1981
AHOLTUDSEGÍT
Ez egy burleszk film címe, ami a Dongó őrs viszontagságos életéről szól, arról, amikor teljesíteniük kell a 6. pontot: „Az úttörő ahol tud segít…” Nagy igyekezetükben, s mert mindent szószerint vesznek, hát balfácánságok sorát követik el, mígnem észrevétlenül, s mert alapjában rendes kölykök, még segítenek is. Igaziból, de úgy, hogy azt nem lehet beírni az őrsi naplóba. Ha nem egy őrsről szól, akik vörös nyakkendőben rohangásznak , hanem egy amerikai templom cserkészcsapatáról, zöld nyakkendővel, máig sokat vetített sikerfilm lenne… de annakidején azért nem tetszett, mert kigúnyolta az úttörőszövetség eszmeiségét, ma meg az a baj, hogy az úttörőszövetségről egyáltalán szó van  benne… mit tehetünk, ez van.
Miközben lekezelték és lehümmögték a filmet, pl. a kőszegi gyerekfilmfesztiválon a nevesebb kritikusok egyszerűen meg se nézték. - Megint egy úttörő marhaság, - mondta egyikük, és csörtetve kivonult dohányozni, még a főcímet sem várta meg. Ennek ellenére a főszerkesztő, legnagyobb meglepetésemre, benevezte a filmet egy nemzetközi TV film fesztiválra. Jelentős fesztivál volt, nagy delegáció ment. A Drámai főszerkesztőség is képviseltette magát, köztük egy nagy öreg, Sipos Tamás boksz és  lóverseny szakértő, és remek dramaturg. Annak a régi művészvilágnak az ittmaradottja, akik még tudtak élni, lumpolni, minden pletykát ismertek, lazák voltak, önsorsrontók és mindemellett kiválóan gyakorolták a szakmájukat. Valahogy itt maradt ebben a felemás televízióban, és most mint zsűritag jött velünk, sokszoros zsűritag, régi fesztiválozó, mindenféle nyelven beszélt, tudta a dörgést, ki számít, ki nem.  Engem nem nagyon ismert, a gyerekszerkesztőség a drámaisok szemében nem volt fontos, mégis most, hogy vittem filmet, megszólított már a repülőn.
- Hallom Te csináltad a gyerekmozit
- igen
- Jó?
- Nézd meg
- Túlzásokba ne essünk, jó vagy nem jó?
- Nekem tetszik
- Remélem jó. Nyeretünk vele valamit …
és előadott egy olyan variációt, amit nem tudtam követni, de ami a különféle lobbikörök és táborok /a béketábor legyőzhetetlen/ összefüggései, fonódásai és érdekérvényesítése körül bonyolódott, és a vége valahogy az volt, hogy a fődíjat nem kaphatjuk meg, mert azt tavaly keleti film nyerte, akkor idén nyugatinak kell, és a drámaisok két éve nyertek, tehát most legfeljebb egy különdíjra jók, de a gyerekterületen még nem nyertünk, tehát ott van esély, ha a csehek nem akarnak nyerni és hajlandók lesznek támogatni a finneket a … persze remélem jó a film, jó a film? Persze.
Féltem nagyon és késve ájultam le a vetítőterembe, ahol azt hallom, hogy kacagnak, minden poént vettek, előítéletek nélkül nézték és bírták a filmet a nemzetközi televíziós szakemberek. Jóleső elégtétel volt.  Sipos Tamás persze nem ült bent a vetítésen, de megnyerette a díjat. Amit aztán nem tudtam átvenni, mert az akkreditációm egy nappal korábban véget ért és haza kellett jönnöm a díjkiosztó ünnepség előtt.
/
/Csigalassúsággal, de írok valamit, aminek 60 év, 60 kép a címe. még 5 éve kezdtem el, a 60 év örömére. Nehéz. Minden évnél csak egy képet lehet felhasználni és írni max. egy oldalt. Most tíz évenként az első év sztoriját rakom ide. Miért pont azt az évet? Ki tudja?/