2017. augusztus 7., hétfő

EGY PERCBEN

A facebook robotok, nem tudom hogyan dolgoznak, de érdekes eredményt hoznak ki, hiányoznak néhányan és van pár felesleges, de a jó- hoz képest elenyésző. persze ők abból dolgoznak, amit én felrakok és amit a látogatók gyakran lájkolnak. 



érdekes lenne saját összeállítást csinálni csak kicsit nehezebb mert ezer érzelmi szál állandó módosításra kényszerítene
ez a kép nem lehet benne, hiszen csak  tegnap küldte át Bánszki Kristóf

a rádióújságokat böngészve találta,
PAPÍRSÁRKÁNY 1975

"...ezúttal is láthatjuk a keceli rajzszakkört.B.Boros Ilona vezetésével
Tüt,cérnát,vásznat készítsenek elő azok, akik már műsor közben gyakorolni
szeretnének...."
az ismertető szövegéből.

Egy rajongó megtalálta a you tubon a Papírsárkány néhány részletét és azt írja "végigpityeregtem, annyira örültem neki"  Hát igen egy ilyen tévé műsor nosztalgia mindig átitatódik az akkor átélt személyes emlékekkel

2017. július 29., szombat

Jönnek a pomogácsok

egész héten az járt a fejemben - hogy kötelezően el kellene olvasnia mindenkinek Lázár Ervin Gyere haza, Mikkamakka! c. meséjét. mert a pomogácsok különben ellepik az agyunkat és végünk. Ezt akarják, de ne legyen így!


a VERSNAPTÁR júliusi lapjaira több kedvenc versem is rákerült

És aztán? - kérdezték a srácok.
Aztán semmi.
Egyáltalán semmi?
Egyáltalán semmi.
Ennyire beleestél?
Ennyire.
Ágai Ágnestől

2017. július 17., hétfő

sajnos van slusszpoén

Megint ültem a déli parti sebes vonaton, s ahogy a múlt héten, megint felszállt egy család egy visító kisbabával
A kisbaba még kisebb volt, és még sivítósabb volt a hangja. mint a múlt heti a telefonosnak - amikor a gyerek csak akkor hallgatott el, ha a kezébe kapta a mama telefonját - (babatelefon)..
NA kezdődik! - gondoltam, csak hát itt valami egész más történt
Az anyuka egész idő alatt szórakoztatta a kisbabát, mondókákkal, ritmusokkal, taps, kézjáték, talpdobolás... aztán előkapott valami színeset, elbújt, ... megint mondókázott.
- mondom magamban: az egész Gabnait* felmondja mire Pestre érünk...

Boldog voltam, hogy a múltheti elkeseredett blog után egy igazi kreatív, remek!

A slusszpoén:  kiderült, hogy nem magyarok... kár

(Dünnyögők és dúdolók Gabnai Katalin szerkesztésében)

2017. július 10., hétfő

Babatelefon

 Nem oly régen a facebook kis videói közt láttam egyet, ahol egy másfél - 2 éves forma kisgyerek fület hasítón visított, amíg meg nem kapta a mobilját. Akkor aztán boldogan nyomkodott, lapozott, telefonált.... jópofa gondoltam...
azt semmiképp, hogy élőben is meglátom, bizony ez így van...
ez a hang, a kisgyereké
aki miután a felnőtt megtört, megkapta a telefont
és ez a boldog arc is a sivító gyereké
néha elvették tőle, akkor újra  jött a sivítás
aztán megkapta és ez a boldogság
modern világ az italunk a pepsicola!

Talán ebben a modern világban és ha már ekkora öröm a kisgyereknek - gondolom ezt látja a felnőttektől és ő is olyan akar lenni (szegény) akkor tehetnénk jó tartalmakat a telefonra, tabletre. Bár a gyerek nem akart nézni semmit, ő nyomkodni és lapozgatni akart, mert az jó. Hát nem könnyű.
Erről jut eszembe az m2 bosszantó reklámja. Láttátok? Amikor Anya a tévé elé, a földre ülteti a gyereket, hogy nézze a tévét, ő meg elhelyezkedik a fotelban és látványosan olvas.
A reklám készítői sokmindent értettek félre.

2017. július 5., szerda

2017. június 27., kedd

A Nagygyuri is itthagyott bennünket


Nagy György
A  hetvenes évek elején, mi  fiatal titánok, mindig mindent akartunk, mindent ami új, ami más, A 2. stúdióban találkoztunk, a lelkes fiatal műszaki gárdához tartozott, képvágó volt, kivételesen jó ritmusérzékkel. És mindig mosolygós nyugalommal.Tudtuk, hogy zenekara van és még hintázik a két hivatás között
Aztán tévés lett
később már szerkesztő, főszerkesztő.
de akkor is mindig kedves és mosolygós és türelmes
és az utóbbi években hívott a hogyvolt adásaiba
találkoztunk a Katkics születésnapján
a búcsúztatására nem tudtam elmenni. nem is bántam, egy televíziós mindig televíziós marad, milyen búcsúról beszélünk?
most se búcsúzom, csak sírok
és a hetvenes évek lelkes, mindentakaró közös munkáira gondolok


2017. június 25., vasárnap

Heti képes

 
Most van kérem szépen a nyár kezdete és egyben a vége is, hiszen a meteorológiai nyár most kezdődik, (igaz, két hete kánikula van, valamit nagyon elszámolt az időjárás),  ha úgy vesszük a nyár vége is most kezdődik, hiszen szombaton éjjel túl leszünk a leghosszabb nappalon, mostantól egy egy kakaslépéssel hosszabbodik a sötét. Milyen negatív vagyok. Télen amikor karácsony körül a legnagyobb sötét borul ránk, akkor mondjuk, hogy mostantól egy kakaslépéssel rövidül a sötét. így megy ez. azért most valami zavar van, mert kánikula augusztusban szokott lenni a mi vidékünkön és nem júniusban, amikor a medárd hozta esők miatt szoktunk mérgelődni, most meg piheg mindenki, a kutya is, mert kutya meleg van.
 
A felhők, a Duna és a Balaton szép, mint mindig, már mindenféle arcukat fényképeztem. A kollégáknak újabban olyan finom programjuk van az effektezésre, hogy csak na, ezrét nem effektezek, natúr és kész. Aztán úgy járok, mint a smink nélküli nő, hiába gyönyörű, ha elüt a többitől, nem nyer. ( Bár a fenti kép talán mindenféle machináció nélkül is varázslatos)
Itt van a sokféle szépségverseny: Magyarország, a világ, a nemzet szépe, mind szépen egyformára van sminkelve, hogy ne is lássuk a különbséget.